Mostanában

A napjaink igen-igen változatosak. Fruzsi egyre kisbabább. Etetni kell, egész nap nyávog (ő szerinte sír a picibaba, szerintem meg nyávog). Amúgy nagyon szereti Flórát és Florcsinak is fülig ér a szája, ha meglátja Fruzsit.

Flóra hangosan kacag és már nem csak hátról hasra, hanem hasról vissza is fordul. Nagyokat játszik a járókában (a böriben). Sárgarépát, almát és banánt is eszik, a tejpépet inkább Fruzsi, a kisbaba követeli. Próbálok egy szopit szépen lassan elhagyni, kíváncsi vagyok hogy fog menni. Fruzsinál valahogy olyan egyszerű volt. Mókásan nézek ki az ebédnél: Florcsi jobb lent a pihenőszékben, etetem; Fruzsi bal fent az etetőszékben, szintén etetem. Én pedig nézem a tányéromon lévő kaját... kéne valaki, aki engem is etet.

Itt van a kerti sütés-főzés szezonja. Pörkölt bográcsban, jól beettünk belőle. Másnap a pelusban a termésen is látszott a pörköltszaft. Mondtam is neki, hogy milyen szép pöris cucc van alatta, erre Fruzsikám édesen mondta, hogy "Anya akkor csipegessél belőle". Imádom a dumáját.

Ezen a képen a csajok a böriben vannak :)

Nem hagynak...

Szerencsére nem hagynak szomorkodni a lányok!
Csak rájuk kell néznem.
Úgy gondolom azért kaptam őket, hogy könnyebb legyen elfogadni a veszteséget.





Lator László: Álomban utak

Álomban utak fényesedtek.
Sokáig bűvöletben éltem.
Emléked galamb és virág,
virágok szirma a szélben.

Szél és folyó sodorta fényed,
magukba zártak a hegyek.
Indás feledés font körül,
vad fű, burjánzó rengeteg.

Bőrödre rátapadt a táj,
hogy önmagába szívjon át.
Így élsz e mohó pusztításban
megfoghatatlanul tovább.

Ezer formában itt lehetsz,
mert őriz minden, mint a mag,
s hogy szirmos létedet kibontsd,
elég egy párás pillanat.

1 hónap

Egy hónapja írtam utoljára. Azóta annyi minden történt és olyan gyorsan telt el ez a hónap, hogy észre sem vettem.

Flóra már teljes pörgés-forgásban van, szinte pelenkázhatatlan. Az usziban is nagyon ügyes és délutánonként már bevág egy fél banánt. Nagyon keveset alszik napközben, szegénykém nem tud. Ha már nagyon ki van a feje, akkor (nézeteimmel ellentétben) Fruzsit leültetem a tv elé. Ott csendben van és örül, hogy mesét nézhet. Ez kb. fél óráig tart (addig Florcsi gyorsan alszik egyet), aztán kezd mindent elölről: kalapálás, szerelés, mindenféle hangos dolog Florcsi ágyán vagy annak 15 cm-es vonzáskörzetében.

Ezen felül Fruzsi egyre jobban kisbaba szeretne lenni (azt hittem ilyenkorra már lecseng nála, de nem). Volt, hogy már a csokiját is vissza adta, mert mondtam neki, hogy a kisbabák nem esznek csokit (igaz gyorsan vissza is kérte, mondván "megnőttem").

Nagyokat sétálunk, Flóra a babakocsiban még fekszik, illetve lebegő-űlés mutatványokat hajt végre. Talán egy hónap múlva kicserélem a babakocsi fekvőkéjét ülőkére. Majd meglátjuk, talán megérdemli. Addig is erősítse a hasizmát.

A bánatra, ami most beárnyékolja napjaimat nincs szó.

Szia Apuci! Emléked szívünkben őrizzük...