2010. január 10., vasárnap

Újra, újra és újra...

Véget értek az ünnepek és új év kezdődött.
A december amúgy is bővelkedik eseményekben, de Flóra születésével még egy ünnep kapott helyet az eseménynaptárban.
Mikulás és Csilla születésnapja (fúúú de utáltam érte, hogy őt a Mikulás hozta engem meg csak egy béna gólya szaroslepedőben... januárban... na, mindegy) aztán Florcsi szülinap, karácsony és végül szilveszter.
Flóra szülinapjától nagyon féltem, ugyanis se Anyu, se Apu és Csilláék is messze, szóval kicsit egyedül voltam, de aztán valahogy túl tettem magam rajta.
Aztán a karácsony már ment magától... sütés, főzés, készülődés, mézeskalács, éneklés és sok-sok vidámság együtt a családommal. Azért olyan jó, hogy van már saját családom :)
Imádtam a kölköket, ahogy minden reggel megcsodálták a csillogó-villogó karácsonyfát (amiben most leginkább az az érdekes, hogy a tűleveleket a számítógép réseibe tömködi Flóra, Fruzsi pedig egyszerűen csak megeszi, úgyhogy a karácsonyfa likvidálásra kerül még ma).
Ja, Fruzsi éneke a karácsonyfáról: Kiskarácsony.... blablabla.... "ragyog rajta a sok lámpa"... hát igen, para anyu nem rak gyertyát a karácsonyfára. Amúgy pont ma láttam Florcsit, hogy szopogatja az izzót, szóval a likvidálás több, mint megerősítve
Végül a szilveszter. Már nagyon vártam, mert ottalvós, gyereknélküli bulizós mulatságot terveztünk.
Végülis megkaptam, amire vágytam: zene, tánc, pezsgő, kaja... aztán a felfedezés: Fruzsi Blenkije(az alvós takaró) a kocsiban van. Egész éjszaka ott motoszkált a fejemben, hogy mi lesz reggel Anya és Blenki nélkül. Szóval 3 órányi alvás és jó sok pezsgő után gyerünk haza. Reggel 8kor mi ébresztettük a gyerekbandát és a bevállalós mamát. Hűűű, de másnaposnak éreztem magam. Egésznap. Szóval megvolt amire vágytam és már tudom is, hogy másnaposságra nincs szükségem. Inkább csak arra, hogy reggel frissen tudjak kezdeni. Miattuk és miattam is. Na, mi van Judit, felnőttél végre?
Ja, és január elseje Fruzsi névnapja! De jó, hogy volt itthon egy gyerekpezsgő :)



Ja, és egy jó oldala is van annak, hogy csak ritkán írok... tudom, hogy sokan olvassátok a blogomat, mert sokan vontatok kérdőre, hogy MI VAN MÁR VELETEK?!