Flóra fog és rám néz, ha szólok hozzá! Kezébe nyomom a csörgős zsiráfot és lóbálja. Tanultam Fruzsi esetéből és puha csörgős játékot adtam Florcsi kezébe. Annak idején Fruzsi valami műanyagot kapott és mindig kupán vágta magát, aminek előbb-utóbb (inkább előbb) sírás lett a vége. Milyen jó második gyereknek lenni! Szereti a játszó szőnyeget is, de a zenélős forgókától azonnal sírhatnékja támad (nekem is, lehet, hogy már uncsi?), mikor Fruzsi bekapcsolja neki. Nézegetni nagyon szereti, de ne zenéljen. Amúgy, ha Fruzsira néz mindig nevet, azt hiszem nagyon szereti a testvérkéjét. Remélem ez örökre így marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése