Két évvel ezelőtt haza hoztunk a kórházból egy icipici babát. Akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy milyen egy babával élni, milyen szülőnek lenni. Ezt nem tudja elmesélni senki, nem tudja tanítani senki. Állandó telefonos kapcsolatban voltam Csillával (gyere már haza!): most jobbra néz, most balra; most nincs fent mind két keze alvás közben, nem szopta boldogra magát? Meg ilyenek... Aztán sitty-sutty eltelik két év és a világ legokosabb gyereke bontogatja az ajándékokat és örül mindennek: könyvnek, homokozó lapátnak. Teljesen mindegy, csak be legyen csomagolva és ki lehessen bontani!
Visszatekintés 2
14 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése