Vendégségben

Hétvégén vendégségben voltunk Öcsi unokatesójáéknál, Esztiéknél.

Jó rég nem találkoztunk már (de miért???) úgyhogy nagyon örültem, mikor meginvitáltak minket (vagy meghívattam magunkat?). Szóval szombaton uszi után eltűztünk hozzájuk. A csajok jó nagyot aludtak az úton, így jó passzban érkeztünk. Nagyon izgultam, hogy Fruzsi hogy fog viselkedni, de szerencsére a jobbik önmagát adta, igaz a vendégség vége felé már kezdett nyafka lenni. Nem is nagyon lepődtem meg a dolgon, mert jól elidőztünk, hiszen remekül éreztük magunkat.

Fruzsit nem is nagyon láttam még kisgyerekkel így együtt játszani (életkori sajátosság), de Danival nagyon jót bújócskázott :) Eszti nagy lánya, Niki pedig elbabázott Florcsival, így alkalmanként letudtam ülni beszélgetni, ami nagyon jól esett.

A látogatás egyik apropója Dani (aki már iskolába megy ősszel) "régi" játékai és könyvei voltak, amiket Eszti szívesen adott nekünk. A szuper kirakókkal és mindenféle ügyességi játékokkal Fruzsi meglepően jól bánik. Eddig én nem is adtam neki ilyesmit, mert úgy gondoltam, hogy kicsi még ehhez, de nem... A memória kártyákkal pl ijesztően jól játszik. Nem beszélve a dolog másik oldaláról, hogy Fruzsi ilyenkor egy helyben tud ülni jó darabig és Flóra is élvezheti a társaságunkat. A kiságyból nevetve néz minket és örül, hogy a közelében vagyunk.

Igaz én így nem nagyon haladok a gyerekszobával, de mit mondhatnék, amikor Fruzsi arra kér, hogy: Anya, kirakósozzunk!

Szóval tényleg pompásan éreztük magunkat és nagyon várjuk már, hogy nem sokára újra találkozzunk. Fruzsi pedig mindig mondja, hogy mennyire örül Dani játékainak!

Képet sajnos nem tudok mellékelni, mert én szokásomhoz híven a fényképezőt itthon hagytam, Niki pedig még nem küldött az övéiből. Ezért itt egy napszemüveges bandakép :)

Szia pisi ...

Integetünk a pisinek, és ordítva mondjuk, hogy: viszlát kulabá'!

Nem is tudtam, hogy ekkora örömet okoz a szülőknek, mikor a gyermek elkezd szobatisztává válni.

Valami különleges érzés volt, amikor Fruzsikám úgy döntött (1 hete) nem kell többé pelus.

Az első napunk szinte a WC-n telt, Flóra jó sokat sírt, mert nem látott minket, de gondoltam magamban ennyi bele fér. Én pedig azt hittem, hogyha Fruzsi nem kér pelust akkor már szobatiszta és innentől kezdve ő majd jelzi, ha menni kell. Hát nem... nekem kell résen lennem :) Igaz egy hét eltelte után nagy fejlődést látok, mert már egyre többször Fruzsi szól, hogy pisi. Érdekes, hogy WC-n kezdett és utána ült a bilire.

Florcsi fél éves

Eltelt fél év Flóra születése óta.

Mikor Florcsi még a hasamban volt, mindig azzal hülyéskedtem, hogy majd berakom az egyik sarokba, aztán ha éhes csatlakoztatom az éltető emlőre, és ha kicsit megnő, akkor majd kimászik abból a sarokból. Na, persze ez nem volt ennyire egyszerű, ahogy én elképzeltem, de ez a hat hónap úgy telt el, hogy szinte észre sem vettük.

A fél év eredménye a következő: Florcsi ügyesen forog hasról hátra és hátról hasra, mindent elmar ami a keze ügyébe kerül. Minden érdekli; figyel a nevére, kukucskálósat játszik (a fejére húzza a pelust és ha "kukucs", akkor le) és megsértődik, ha elveszem tőle azt, amivel szerinte jót játszana (szerintem nem). Szereti a gyümölcsöt, sárgarépát, borsót, sütőtököt, csirkemellet; megissza a vizet, a tápszert és hajnalban meg este felé szopizik. Amúgy a kajálással borzasztó türelmetlen, legszívesebben cumisüvegből nyomna be mindent, de én kitartóan kanalazom szájába az ennivalót. Foga még nincs, de állítólag már nagyon itt van a kertek alatt. Jó kislány volt, így kicseréltem a mózeskosarat a babakocsin ülőkére és úgy látom Florcsika roppant elégedett a világgal.

Egyébként nem tudom, hogy hány kiló és milyen hosszú, majd hétfőn a tanácsadáson kiderül. Meg az is, hogy mit kell még tudni egy fél éves babáról.

Ja, Fruzsi a mindene... ha őt látja, viszlát rossz kedv, helló hangos kacagás!