Florcsi fél éves

Eltelt fél év Flóra születése óta.

Mikor Florcsi még a hasamban volt, mindig azzal hülyéskedtem, hogy majd berakom az egyik sarokba, aztán ha éhes csatlakoztatom az éltető emlőre, és ha kicsit megnő, akkor majd kimászik abból a sarokból. Na, persze ez nem volt ennyire egyszerű, ahogy én elképzeltem, de ez a hat hónap úgy telt el, hogy szinte észre sem vettük.

A fél év eredménye a következő: Florcsi ügyesen forog hasról hátra és hátról hasra, mindent elmar ami a keze ügyébe kerül. Minden érdekli; figyel a nevére, kukucskálósat játszik (a fejére húzza a pelust és ha "kukucs", akkor le) és megsértődik, ha elveszem tőle azt, amivel szerinte jót játszana (szerintem nem). Szereti a gyümölcsöt, sárgarépát, borsót, sütőtököt, csirkemellet; megissza a vizet, a tápszert és hajnalban meg este felé szopizik. Amúgy a kajálással borzasztó türelmetlen, legszívesebben cumisüvegből nyomna be mindent, de én kitartóan kanalazom szájába az ennivalót. Foga még nincs, de állítólag már nagyon itt van a kertek alatt. Jó kislány volt, így kicseréltem a mózeskosarat a babakocsin ülőkére és úgy látom Florcsika roppant elégedett a világgal.

Egyébként nem tudom, hogy hány kiló és milyen hosszú, majd hétfőn a tanácsadáson kiderül. Meg az is, hogy mit kell még tudni egy fél éves babáról.

Ja, Fruzsi a mindene... ha őt látja, viszlát rossz kedv, helló hangos kacagás!