Öcsi a hős...

...avagy hogyan küzdött meg a HősApa az abáltszalonnákkal!?

Öcsi már vagy 22 éve nem eszik húst. Szerencsére Fruzsi még nem vette észre.

Tegnap Öcsiapu maradt a kölkökkel este, együtt vacsiztak. A mama is besegített.

Abáltszalonna katonákat kapott Fruzsi. Amit nagynak talált Apa szájába dugdosta.

Öcsi hősként állta a sarat, miközben Flórát etette. Feltűnés nélkül (és bő hányingerrel küszködve) kellett eltüntetnie a katonákat. A zsebében kisebb hadsereg gyűlt össze vacsi végére :)

Az ajándék

Barátaink, Rita és Krisztián meghívtak kislányuk, Lilike első születésnapjára. Kértem Fruzsit, hogy rajzoljon valamit Lilikének, de csak idétlenkedett. Ezért leültem mellé, hogy együtt csináljunk valamit. Néhány hete már csináltunk egy kézpillangót (amit Florcsi már szét is kapott), Fruzsi kérte, hogy olyat csináljunk Lilikének is. A mi kézpillangónk hűtőmágnesként működött, így tudta megkaparintani Flóra. Ezért valami mást találtunk ki. Lerajzoltam hát mindkét gyerek mindkét kezét, kivágtam a papírból és a hüvelykujjnál össze ragasztottam. Fruzsi kiszínezte őket. Zöld papírból füvet vágtunk, majd az egészet felragasztottuk egy lapra. Kicsit kicsinosítottam és már kész is lett a saját kézzel gyártott ajándék.

Öcsi a hepi forti

Hétvégén megünnepeltük Öcsi 40. születésnapját!

Isten éltesse sokáig az én drága férjemet!!!

még ezt a virágot is neked küldjük :)

Klub

Az élet itt vidéken elég nyugis, mostanában még Kécskére is nehezen jutok be. Azért tegnap fogtam magam, kocsiba vágtam a két kölköt, begyömöszöltem a csúszdát, az alagutat és Florcsi pihiszékét a csomagtartóba és neki indultunk klubozni.
Krisztivel már régóta tervezgettük, hogy újra kéne indítani a baba-mama klubot, de nem a régi kiabálós, rágcsa-zabálós formában, hanem mondókázós, éneklős változatban.
Csiri-biri tornáról véve az ötletet Kriszti jó kis programot állított össze, amit együtt tudtunk énekelni, játszani. Fruzsi Csanival (Kriszti nagy fiával) nagyon cuki volt, együtt próbálták a feladatokat csinálni.
Igaz egyenlőre még kevesen voltunk és az ejtőernyőt nem tudtuk gyerekestől használni (csak labdástól), de szerintem majd leszünk többen is.
Florcsi a szokásos tök jó baba oldalát mutatta, a végén a pihiszékről jutott eszembe, hogy Florciporcika is itt van valahol a teremben. Nagyon jól éreztem magam én is, végre csináltam valami mást is, mint az itthoni szokásos dolgok (főzés /hihihi/, mosás, takarítás, szaladgálás, segg- és takonytörlés meg ilyenek...).
Persze tudom, anya robot nem lázad örülök, hogy vannak a gyerkőcök és vissza fogom még sírni ezt a mindenhonnan törlök valamit korszakot.
És elég a lustaságból is, mert holnap erőt veszek magamon és irány a tornaóra :)