Az élet itt vidéken elég nyugis, mostanában még Kécskére is nehezen jutok be. Azért tegnap fogtam magam, kocsiba vágtam a két kölköt, begyömöszöltem a csúszdát, az alagutat és Florcsi pihiszékét a csomagtartóba és neki indultunk klubozni.
Krisztivel már régóta tervezgettük, hogy újra kéne indítani a baba-mama klubot, de nem a régi kiabálós, rágcsa-zabálós formában, hanem mondókázós, éneklős változatban.
Csiri-biri tornáról véve az ötletet Kriszti jó kis programot állított össze, amit együtt tudtunk énekelni, játszani. Fruzsi Csanival (Kriszti nagy fiával) nagyon cuki volt, együtt próbálták a feladatokat csinálni.
Igaz egyenlőre még kevesen voltunk és az ejtőernyőt nem tudtuk gyerekestől használni (csak labdástól), de szerintem majd leszünk többen is.
Florcsi a szokásos tök jó baba oldalát mutatta, a végén a pihiszékről jutott eszembe, hogy Florciporcika is itt van valahol a teremben. Nagyon jól éreztem magam én is, végre csináltam valami mást is, mint az itthoni szokásos dolgok (főzés /hihihi/, mosás, takarítás, szaladgálás, segg- és takonytörlés meg ilyenek...).
Persze tudom, anya robot nem lázad örülök, hogy vannak a gyerkőcök és vissza fogom még sírni ezt a mindenhonnan törlök valamit korszakot.
És elég a lustaságból is, mert holnap erőt veszek magamon és irány a tornaóra :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése