Öcsi programot szervezett. Gyerünk a Vasúttörténeti Parkba a gőzös gyorsulási versenyre! Gyerünk, mondtam én is, ilyet még úgy sem láttunk. Fruzsi pedig, mint majd’ minden lurkó oda van Thomas-ért, a gőzmozdonyért. Na, persze ez nem Thomas kategória, nincs kedves arcuk a mozdonyoknak és bazi nagyok. Ami nekünk természetes az persze egy gyereknek még nem az. Az óriási mozdonyok igen félelmetesek lehetnek egy kicsiny gyermek számára, ezért Fruzsi Öcsi karjában töltötte a fél napot, de Apa a legerősebb, neki ez meg sem kottyan (hihihi). Minden gyerkőc kezében ott pompázott a forgalomirányító-tárcsa, na nehogymá a miénknek ne legyen, gyorsan beszereztem egyet én is és már kezdődhetett is a móka.
A gőzösök valóban gőzöltek és persze kormoltak is, amit Fruzsi, majd Florcsi arcán vettem észre, és közvetlen ez után mindenünkön. Szóval kormosan és gőzösen, de remekül szórakoztunk.
Amikor már Fruzsi unta a műsort elmentünk és végig csodáltuk az összes mozdonyt és amikor elfogytak a mozdonyok, akkor megkerestük az óriási játszóteret. Az óriási játszótéren Fruzsi mindössze egy csúszdát és egy rugós hintát talált, amit használni tudott, de ezeken is remekül szórakozott.
Aztán következett a kerti vasút, Füsti. Jó sokat kellett sorba állni, de mindent a gyerekért!
Szóval remekül telt ez a vasárnapi nap. Élveztem minden percét, még a tömeget is elviseltem. És az a gombóc is ott volt a torkomban, ami a legtöbb anyukának ott van, mikor családilag kimozdulnak, és büszkén néznek végig a gyerekbandán (és persze a férjen is), hogy ez igen, ez az én családom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése